Căutare

Articolul:

A romák távozására felszólító ultimátum csak hab a tortán – állítják az olaszországi valóság ismerői. Noha úgy tűnik, Itália most fedezi fel a bevándorlás problematikáját, ezen belül a „roma kérdést”, évek óta élen jár a munkahelyi balesetek számát tekintve, s az áldozatok többnyire vendégmunkások.

Olaszország a hét, iparilag legfejlettebb állam egyike. Ennek ellenére ipara messze áll a nyugatinak nevezhető szabványoktól legalább egy tekintetben: a munkások biztonságát illetően. Létezik viszont egy furcsaság, amelyre nemrégiben figyelt fel a Reuters itáliai munkatársa: a munkahelyi balesetek áldozatai a legtöbb esetben bevándorlók. Az úgynevezett fehér halál majdnem olyan hatékonysággal „kaszál” az Olaszországban dolgozó külföldiek között, mint az iraki gépfegyverek az amerikai katonák soraiban: az év eleje óta közel ötszáz vendégmunkás lelte halálát olasz gyárakban.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint a munkahelyi balesetek aránya 40 százalékkal nagyobb, mint Franciaországban, közel kétszerese a németországinak és hétszerese az angliainak. Magyarázat persze van, bár a hatóságok mostanig nem siettek „kiugrasztani a nyulat a bokorból”. Ez mégis megtörtént egy albán bevándorló, Artan Plaka július közepén bekövetkezett halálával.

A 19 éves fiatalembert Toszkána egyik textilüzemében zúzta halálra a munkagép, amelyet – mint később kiderült – felkészítetlenül kezelt. Az esetről a sajtóban megjelent hírek szerint a fatális nap egyúttal Arkan első munkanapja is volt, vagy legalábbis ezt állította az üzem tulajdonosa. A rendőrség aztán kiderítette, hogy valójában egy régóta használt kifogásról van szó, amely mindeddig kimentette a felelőtlen munkaadókat a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól. Most pontosan ezzel a váddal indult eljárás a toszkán gyáros ellen, s sokan precedensről beszélnek.

A bevándorlókat feketén dolgoztató munkáltatók nemcsak a megfelelő képzést spórolják meg, hanem a munkavédelmi ráfordításokat is. Szakértők ezért úgy tartják, az olasz gazdaság és munkaerőpiac kiváló „termőtalaja” az Arkanéhoz hasonló tragédiáknak. Az Európai Unióhoz nemrégiben csatlakozott, szegény kelet-európai államok polgárai azonban ezt lehetőségként fogják fel: Olaszországban könnyű (fekete)munkához jutni. Nem véletlen, hogy az elmúlt években a legtöbb román vendégmunkás Itáliába vándorolt, köztük az úgynevezett sereghajtók, akik jövedelmi forrást igen, munkát nem feltétlenül kerestek. Nem tudni, melyik „táborba” tartoztak az olasz sajtó szerint roma nemzetiségű román állampolgárok, akiknek négy gyereke tűzhalált halt másfél hete Livornóban.

Az eset minden korábbinál nagyobb visszhangot váltott ki: az Európa Tanács felszólította Rómát, hogy hozzon intézkedéseket a bevándorlók, különösen a romák társadalmi beilleszkedésére; Romani Prodi miniszterelnök személyes és folyamatos tájékoztatást kért; a belügyminiszter pedig bejelentette, hogy a kormány a romák nemzeti kisebbségként való elismerésén dolgozik. Külön jelentőséget ad az esetnek, hogy egy szélsőjobboldali szervezet magára vállalta a romák barakkjának felgyújtását – a bejelentés mellesleg egybecseng az áldozatok szüleinek nyilatkozataival –, s ultimátumot adott: szeptember 15-ig valamennyi roma nemzetiségű személy hagyja el Olaszországot.